„Nem kívánok ragyogást, pénzt, dicsőséget. Csak egy tűzhelyet kívánok. Hívó lámpafényt, meleget azoknak, akiket szeretek. Egy darab kenyeret, csendet, pár halk szót, jó könyvet és kevés embert. De az aztán Ember legyen!”
Fekete István 1900. január 25-én született egy Somogy megyei kis faluban, Göllén. Apja tanító és iskolamester volt, nagyapja pedig az Eszterházyak hercegi építészeként dolgozott. Édesapja Fekete Árpád kemény munkával alapozta meg családja jövőjét és megbecsülését.
Nagy hatással volt rá anyai nagyanyja és édesanyja, akik meleg szeretetükkel ellensúlyozták az apai vaszigort. Írni nyolc évesen kezdett el, első verse egy rövid kis költemény, ami a békéről szólt. Fekete István nem tanult író, hanem Isten adta tehetség, művei nélkül - Kele, Bogáncs, Tüskevár, Téli berek, Vuk, - szegényebb lenne a nagyar irodalom és mi is, akik írásain felnőve ismertük meg például a Kis - Balaton világát. A természettel együtt élő, titkait ismerő és vele naponta találkozó emberként vált igazán íróvá Fekete István, ezzel egy új műfajt teremtve meg a magyar irodalom számára és nem utolsó sorban nekünk. A városiasodás közepette újra közelebb hozott minket egy olyan világhoz, mely szinte láthatalanul vesz körbe minket és ha vigyázunk rá, megmarad gyermekeink számára is.
Képek: Tüskevár 1967 - televíziós sorozat
A kis Vuk szülőatyja 1970. június 23-án ment el örökre...
Most itt a nyár és a nyáriszünet és hát annak rendje és módja szerint a gyerekeknek fürödeni kell, szaladni, játszani, táborozásnál szalonnát sütni, de azért egy hűs fa árnyékában ne felejtsük el nekik elmesélni, mekkora élmény olykor Fekete Istvánt olvasni...
" Kerestem az utat, a patakot, a nádast, a cserszagú erdőt...s közben-megtaláltam a Hazámat..."
Fekete István
